Isztambuli reptér, várva a gépet Delhibe... Mit keresek én itt???

Őszintén szólva, nem tudom. Nem tudom, mikor született meg a döntés, hogy nekivágok Indiának, ezúttal egyedül. Azt hiszem, ezt nem is én döntöttem el. Mintha valami láthatatlan akarat lökdösött volna erre. És amikor először kimondtam, csak akkor tudatosult bennem, hogy ezt én komolyan gondolom. Úgyhogy most itt ülök Isztambulban, és várom a gépet Delhibe.

Ileana Citaristi olasz származású odisszi guruval a januári utamon találkoztam, mindössze futólag. És már akkor tudtam, hogy nekem tőle kell tanulnom. Nem "szeretnék tőle tanulni", vagy "mennyit tudnék tőle tanulni". Nem. Nekem tőle kell tanulnom. Ennyire egyszerű. És most várom a Delhibe tartó gépet az isztambuli reptéren.

És hogy mi is az az odisszi, amit a barátaim folyamatosan hallanak tőlem, de meg vagyok róla győződve, hogy sokuk szerint ez "valami indiai hastáncféle" lehet. Ajánlom figyelmetekbe a Wikipedia szócikkét: http://en.wikipedia.org/wiki/Odissi (Megjegyzés magamnak: ha nagyon rá fogok érni, meg kéne csinálni a lap magyar változatát). A lényeg, hogy ez egy több száz éves hagyományokkal bíró klasszikus indiai tánc, amit a mahárik (hohó, innen a blog címe), vagyis a templomi táncosnők táncoltak Puriban, Jagannath templomában, és ezen táncszertartások bemutatásával tisztelegtek a Világmindenség Ura előtt. Ez a mélyen spirituális és szemet gyönyörködtető tánc három éve vált visszavonhatatlanul az életem részévé, és ezért ülök már órák óta az isztambuli reptéren, a delhi járatra várakozva.

Úgy látom, kiírták a kaput, ideje indulni. Viszlát, Isztambul! Irány Delhi...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.