És igen! Vasárnap este megvolt az első odisszi táncbemutatóm Indiában. Semmi nagyszabású, csak a művészeti iskola szervezésében egy kolkatai szitáros játszott tablával kísérve, aztán én táncoltam el a Dashavatart, a Krishna 10 megjelenési alakját elbeszélő, kábé 15 perces darabot. A színpad festői környezetben volt, egy gyönyörá parkban, ahol még a sövényeket is végigrakták fényfüzérekkel. Különös, most először nem éreztem azt az odisszi felszerelésemben, hogy valami maskara van rajtam, hanem teljesen természetes és kényelmes viseletnek éreztem. És persze remek volt úgy táncolni, hogy a közönség valóban értette a mozdulataimat, mivel a 10 avatár történetét a legkisebb gyermekek is ismerik. Hazafelé volt vicces az út, mivel bár sok furaságot lehet tapasztalni errefelé, azért a riksa csomagtartójában kuporgó, fehér bőrű odisszi táncos még itt sem mindennapos látvány. A képen éppen a daliás Ráma herceg képében indulok hatalmas íjammal a démonkirály, Rávana seregei ellen, hogy kiszabadítsam a fogságából szépeséges hitvesemet, Szítát.

Végtelenül hálás vagyok a megtiszteltetésért, hogy itt, a pálmafák tövében, a csillagok alatt, az úr Jagannath vigyázó szeme előtt táncolhattam. Szívből köszönöm ezt az élményt, Jaya Jagannath!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.