Vége. Három hét után hazaértem Cambridge-be. Élményekkel gazdagodva, természetesen. És most próbálom összeszedni, hogy mit is kaptam ettől az úttól. Az biztos, hogy nagyon változatos, sokrétű utazás lett. Bhubaneswarban az ismerős helyek, ismerős arcok, ismerős helyzetek határozták meg az időmet, tanultam egy új odisszi darabot, varrattam egy csodaszép türkiz fellépőruhát, beszereztem új ékszerszettet, tehát táncos növendékként éldegéltem nyugiban, rengeteget olvastam és pihentem. Vrindavan spirituális utazás volt, amolyan zarándoklat, bár elég rövidke sajnos. Jaipurban klasszikus turista voltam, hostelben laktam, ott bandáztunk a többiekkel, várost néztem, sokat fotóztam, vásárolgattam. Delhiben pedig az ügyvéd barátommal voltam, exkluzív klubban vacsoráztunk, egész napra volt taxink, megmutatta a kedvenc helyeit a városban és nagyon sokat mesélt, buliztunk a haverjaival (főként meleg srácok a divatszakmából), péntek este pedig egy barátnőmmel moziztunk, akinek az apukája parlamenti képviselő, szóval bepillantást nyertem az indiai felső középosztály életébe. Olyan, mintha 4 különböző országban jártam volna :)

Vége! Ha valaki megkérdezi, hogy "Na, milyen volt India?", a válaszom természetesen a remek/fantasztikus/szuper vonalon mozog, a valóság azonban ennél árnyaltabb. Az igazság az, hogy végig eléggé ingadozott a hangulatom. Egészen onnantól, hogy "Mi a francot keresek itt?"/"Elegem van a rohangálásból, most már nekem erre nincs szükségem"/"Utálom ezt az országot"/"Vajon túlélem ezt az éjszakát?" addig, hogy "Persze, hogy jövök jövőre is"/"Legközelebb úgy szervezem, hogy..."/"Miért is nem költözöm ide?". Igen, őszintén beismerem, hogy voltak pillanatok, amikor nagyon féltem, például amikor az este fél 11-es vonathoz mentem ki a delhi éjszakában, ami hajnali 3-kor ért Jaipurba. Az más kérdés, hogy végül minden rendben volt, és fantasztikus emberekkel találkoztam a vonaton. Az is eléggé visszatetsző volt, amilyen emberekkel Delhiben találkoztam a hostelben: kora 20-as vakarcsok, akik lényegében a bulik, a tengerpart meg az olcsó drogok miatt jöttek Indiába, és azt hiszik, hogy ettől majd mekkora nagyfiúk/nagylányok lesznek. A helyzet valamivel jobb volt a jaipuri hostelben, ott értelmesebb emberek voltak, de tudjátok, van ez a klasszikus karakter, az indiai utazó (NEM turista) archetípusa, aki nagyon keresi az élet értelmét, és nagyon okosnak meg egyedinek hiszi magát, de valami mégsem stimmel velük. Én nem akarok egyik kategóriába sem tartozni, azt hiszem. Voltak pillanatok, nem is kevés, amikor őszintén sikerült magamban megfogalmazni, hogy amire most valójában vágyom, amire igazán szükségem van (igen, talán végre én is elértem ide!), az a biztonság, stabilitás és a nyugalom. És ahhoz kellett ez az utazás, hogy ezt végre megértsem.

Vége? Nem tudom. Nem hiszem. Az érzelmi hullámzásaim másik véglete nyilván az volt, hogy imádom Indiát, és van köztünk egy különleges kapcsolat. Mint, hogy a félelmetes vonatút nagy részén végül az egyik ágyon kuporogtam egy birminghami sráccal meg egy jaipuri pasival, és életem egyik legjobb, legmélyebb beszélgetésében vettem részt, és az utóbbi eljött velem riksával a hostelhez, hogy tuti épségben megérkezzek, majd meghívott, hogy vacsorázzak a családjával. Delhiről pedig három éve, az első látogatásom alkalmával nem volt túl jó véleményem, de most, hogy egy helyi szemével láttam, igazából annyira otthonosan éreztem ott magam, hogy nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy egyszer odaköltözöm. Szeretném megtanulni a hindit. Szóval itt a dilemma másik fele. Még nem tudom, hogy melyik irányba megyek tovább, úgy érzem, ezt a következő hetek döntik el. Én pedig kíváncsian várom, hogy melyik irányba mozdul el az életem.

Köszönöm, hogy követtétek a kalandjaimat, NAMASTE!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.