Szombat reggel, a Holi után még némi piros festékkel a fejbőrömön, visszarepültem Bhubaneswarból Delhibe. Délben landoltam, a terv pedig az volt, hogy átmegyek Vrindavanba, ami kb 130 km-re van onnan. Vrindavan is egy szent város, itt a Jamuna-folyó partján élt az ifjú Krishna, és hódolt a különböző kedvteléseinek, fuvolájának édes hangja táncba hívta a szép pásztorlánykákat, aminek szerelme, Radha nyilván nem igazán örült. A történetet Dzsajadéva szankrszit költő énekelte meg a Gita Govinda című versben, ami az odisszi tánc kedvelt témája. Nehéz táncolni, mivel egyrészt könnyed, pajkos, sőt, helyenként pajzán, másfelől viszont a mű az emberi lény a legfelsőbb iránti vonzalmának és vágyódásának allegóriája. A csodaszép költemény magyar nyelven Weöres Sándor zseniális fordításában "Pásztorének" címen lelhető fel.

"Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben, 
fülemüleszavú kusza méhzizegésű lugas susogó sürüjében
Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 
sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben."

A teljes Gita Govinda: http://terebess.hu/keletkultinfo/dzsajadeva.html

A kis szépirodalmi/teológiai kitérő után, na szóval, irány Vrindavan! A neten semmi értelmes infót nem találtam arról, hogyan tudok a legegyszerűbben odajutni a reptérről, csupán különböző blogokból tájékozódtam. Azt szűrtem le, hogy mindhárom buszállomásról indulnak buszok a szomszédos Mathurába, onnan meg tuk-tuk. A reptéren épp benn állt egy busz a Kasmíri kapunál lévő állomásra, azzal mentem be a városba. Bevonszoltam magam és a böröndöm az állomásra, és próbáltam tájékozódni. Kellemes meglepetés volt a hatalmas kijelző, hogy mikor milyen busz hova megy melyik állásról. Mivel semmi értelmeset nem láttam, az infopultnál rákérdeztem, és csak a Sarai Kale Khan állomásról mennek oda buszok. Hurrá! Irány Delhi túlfele... miután átvergődtem a roppant "segítőkész" árusokon és riksásokon, és 1 órát zötykölődtem, eljutottam a totál káosz állomásra. Árusok, koldusok mindenfele, helyi és távolsági buszok összevissza, tájéjoztatás gyanánt emberek üvöltözik, hogy az ő buszuk épp hova megy. Találtam egy buszt Agrára, ami megállt Mathurán, úgyhogy minden rendben!

Este 8 fele ért a busz a megállómhoz, pont találtam is egy riksát, aki 150-ért vállalta a fuvart a szállodához. A srác totál őrült módjára vezetett, alig tudtam hogy kapaszkodni. A forgalom is durvább volt, mint Orisszában. A kölyöknek meg gőze se volt róla, hova megy. Megmutattam neki a booking.com-os térképet, odanavigáltunk, de persze hibás volt. Végül bő egy óra tévelygés meg kérdezősködés után kirakott egy szállodánál, hogy ez lesz az, 300 rúpia, meg Hare Krishna. Jól van, persze, Hare Krishna meg minden, de 150-ről volt szó, a hotel neve meg csak hindiül volt kiírva. Mindegy, kimerült voltam, úgyhogy kifizettem, és bementem. Természetesen nem ez volt a szállodám. A recepciósok rendesek voltak, nagy nehezen elérték az én hotelemet. Megérkezett egy fura alak motoron, hogy majd ő elvisz, a kissrácnak meg adjam oda a böröndöm. Hát, ez így annyira nem tetszett, és ragaszkodtam a tuk-tukhoz. Végül minden rendben volt, becsekkoltam egy klasszikus indiai kétcsillagos hotelbe. Olyan is volt. De a folyó melegvíz kárpótolt mindenért :)

Reggel összeszedtem magam, kicsekkoltam, és elindultam kajáért. Az előző vacsi kimaradt. Igazából az ebéd is. Megittam egy nagy bögre isteni masala chai-t meg egy utcai sütödénél kajáltam szamószát meg valami zöldségkrémes bundáskenyérszerű cuccot. Életmentő volt, és isteni jó! Délelőtt böröndös városnézés, egészen a Jamuna partjáig, aztán megkértem egy random angol nőt a templomnál, hogy vigyázzon a motyómra, mert be akartam menni az ISKCON templomba a déli darshanra. Egy körül befutott egy magyar odisszis barátnőm a férjével, akik egy hónapot fognak a városban tölteni a templom egyik vendégházában, és elmentünk ebédelni együtt a templom éttermébe.

Az árakon és a kiszolgáláson látszott, hogy a nyugati bhaktákra van kitalálva, háromszoros áron volt minden (közel 1000 forint egy menü!), alapból hoztak evőeszközt meg tisztított vizet, stb. Cak néhány órát voltam a városban, de nagyon úgy tűnt, hogy totál ráálltak a belföldi és külföldi vallási turizmusra. Praszádéttermek, olcsó vendégházak, adományt kérő szent emberek mindenhol, az üzletek kínálatában a vallásgyakorlás kellékei, krisnás pólók, a nyugati bhakták körében kedvelt gopi ruhák, ilyesmik. Az egész városnak különleges a hangulata. Kicsit olyan, mint Puri, csak sokkal több a fehér ember, és minden, ami ezzel jár...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.