Még mielőtt az őrült barátaimnak felcsillanna a szeme, aggódó szeretteim meg szívbajt kapnának, hadd tisztázzam, hogy a "vonatON" nem szó szerint értendő - "vonatBAN" lenne a tartalmilag megfelelő forma. Az ország kiterjedt vasúthálózata gyors(?), kényelmes és olcsó utazást tesz lehetővé. Már ha sikerült magunkat átvergődni az elsőre roppant bonyolultnak tűnő jegyvásárlási procedúrán. A helyfoglalás 2 hónappal előre nyílik meg, és a nagyobb távolságokra hamar be is telik. Bár vannak különböző kvóták; nők, külföldiek, katonák, utolsó pillanatban foglalók stb. számára, de ez számomra követhetetlen. Aztán az se mindegy, hogy hálócsi vagy ülőjegy kéne, légkondis vagy nem. Rövidebb távokra vannak olyan vonatok is, amire nem lehet helyet foglalni, hanem általános jeggyel a kézben megy értük a harc.
Jegyfoglalás: egy formanyomtatványt kell kitölteni névvel, nemmel, életkorral együtt, és leadni a megfelelő ablaknál az állomáson.
Jegyváltás: meg kell küzdeni a többi "sorbanállóval" és túlüvölteni őket az ablaknál. Mathurában volt külön, nőknek fenntartott sor, én naivan oda álltam be, gondolván hogy az nem lesz olyan durva. Aha, egy frászt! A csajok sokkal vérszomjasabban tolakodtak meg lökdösődtek. Saree Power!

A helyjegy nélküli vonat elvileg 5-kor indult a 2.vágányról. Ehelyett jött egy vonat majdnem 6-kor a 3-asra, ami a többi utas szerint Delhibe ment, úgyhogy felszálltam. Az egyik utas 1000 rúpiát fizetett különbözetként ugyanolyan jeggyel, mint nekem volt, de tőlem a kaller nem kérte a jegyet, így hát 75 rúpiáért utaztam kényelmesen légkondis hálókocsiban 3 órát. Közben jártak végig az árusok, vizet, teát, nasit és rendes főtt ételt kínálva. Arról persze gőzöm se volt, hogy melyik delhi állomásra megyünk, mikor érünk oda, továbbmegy-e a vonat stb. De mint mindenben, itt is a többi ember segítőkészségére hagyatkozik mindenki.

És itt jött a legfélelmetesebb része az útnak: este 9-kor átriksázni a másik vasútállomásra, felszállni a fél 10-es vonatra, és hajnali 3-kor Jaipurban eljutni a hostelbe. Megjegyezném, mindezt száriban és börönddel :)
Végül nem csak hogy minden rendben volt, de az egyik legjobb része lett az útnak!
A termes hálókocsiban találkoztam egy birminghami sráccal, elkezdtünk dumálni, aztán csatlakozott egy jaipuri férfi is, és vagy hajnali 1-ig beszélgettünk az egyik ágyon kuporogva. Aztán Jaipurban Uday segített elriksázni a hostelhez, és meghívott vacsorázni magukhoz, amit örömmel elfogadtam, és egy nagyon kellemes estét töltöttem vele és a feleségével.

Szóval ilyenek történnek egy indiai vonaton. Vagyis vonatban :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.