Március 5-e az idei vaisnava naptár talán legfontosabb napja. Ez a gaura purnima, vagyis az Úr Chaitanya megjelenési napja. Az eredeti terv az volt, hogy a bengáli Nabadwipba megyek, és ott töltöm az ünnepet a templomban. Hát, ez sajnos idén nem jött össze, és itt ragadtam Orisszában. "Jobb híján" megint átmentem Puriba, hogy mégis csak egy szent helyen legyek. Reggel tehát felkeltem, kinyitottam az ablakot, és már szólt valahonnan végtelenítve a Hare Krishna. Betekertem magam egy száriba (Puriba valahogy muszáj mindig száriban mennem), felragasztottam egy bindit a homlokomra, és elindultam a buszhoz. A város már ünnepi lázban égett, a Jagannath templom körül rengeteg hívő tanyázott. Néhányan már idejekorán áldozatul estek a közelgő Holinak.

Két éve találtam egy gyönyörű kis boltocskát, amolyan ékszerdobozt. Egy kasmíri bácsié, akivel múltkor nagyon sokat beszélgettem, miközben mutogatta a szebbnél szebb ékszereket és sálakat. Nem bóvlit árul, mint a legtöbben az utcában, hanem tényleg igazi kincseket lehet nála találni. Egy csodaszép, ametisztköves ezüst fülbevaló jött most velem. De nagyon csábító volt még jó pár más is. Egy kineziológus mondta nekem nemrég, hogy az ametiszt jó hatással lenne rám. Tehát kizárólag egészségügyi okokból vettem az ékszert :P

Utána Shakti barátommal találkoztam a törzshelyünkön beszélgetni kicsit. Tanított egy pár kifejezést orijául, úgyhogy most azokat gyakorlom ezerrel. Annyira cikinek érzem, hogy szinte semmi nem ragadt rám ennyi idő alatt! Utána megmutatta a kedvenc partszakaszát, Puritól úgy 10 km-re, Konark felé. Oda nyilván a motorjával mentünk. Először kicsit ijesztő volt, ahogy ültem féloldalt a motoron, kapaszkodni nen nagyon tudtam, legfeljebb a táskámba, miközben Shakti bő 70-nel kerülgette a bocikat, kátyúkat meg más járműveket. De nagyon magabiztosan és jól vezet, szóval hamar megnyugodtam, és élveztem a tájat.

Amikor buszoztam vissza Bhubaneswarba, azon gondolkodtam, hányszor van az, hogy nyaralás alatt futólag megismerünk jó fej embereket, aztán búcsúzáskor megbeszéljük, hogy "majd visszajövök"/"majd találkozunk"/"majd tartjuk a kapcsolatot", és ebből úgyse lesz soha semmi. És milyen ritka jó dolog az, amikor az ember tényleg visszajön, tényleg találkozunk, és tényleg tartjuk a kapcsolatot. Egy hatalmas KÖSZÖNÖM (orijául: dhanyabad) jár Zuckerbergnek meg a többi netmágusnak, hogy megkönnyítik ezen ígéretek betartását.

Az este elég rohanós volt, a táncórán kívül el kellett mennem az odisszi ékszerszettem utolsó darabjáért, a szabóhoz az új gyakorló nacimért, a másik szabó hozta az új fellépőruhámat, Ileana egyik ismerőse is akart velem beszélni, szóval minden összejött így a végére. De amikor nyitott ablaknál ágyba bújtam, ismét csak a Hare Krisna szólt a távolból...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.