No, szóval kész, vége, ennyi volt egyelőre. Ezzel a gyönyörű videóval búcsúzom Orisszától, amely lényegében az állam himnusza. Nagyon remélem, hogy hamarosan új fejezetet nyithatok a blogban, addig is éltessenek az emlékek, az élmények és az áldások....…

Ismét az isztambuli reptéren ülök, és várom a gépet, de ezúttal haza, Pestre. Úgy illik, hogy a blogot ott zárjam le, ahol nyitottam. És egy ilyen szép keretben átgondoljam, hogy mennyire kaptam meg ettől az úttól azt, amit vártam. Ileanától rengeteget tanultam a táncról,…

Mivel Puriba nem hoztam laptopot, a táncórák és a templomi programok mellett rengeteg szabad időm volt. Sőt, mivel a tánctanárom a buszpályaudvar mellett lakik, eléggé adta magát pár kirándulás. Laptop híján netcafékra szorulok, ezért nincs időm minden kiruccanást részletesen…

Ez az első olyan bejegyzés az őszintén szólva szerintem egy kissé gyengécskére sikerült gasztroposzt-sorozatban, amely valóban hű a címéhez. Ízek, imák... avagy mi fán terem a praszád?A praszád olyan étel, amelyet a vaisnava templomokban főznek, felajánlanak Krisnának, és…