A gurummal él egy család, akik segítenek neki a ház körüli dolgokban. Gopal takarít, rendben tartja a kertet, meg elvégzi a karbantartási feladatokat. A felesége, Laxmí főz és mos (nekem is ő szokott segíteni, mert eléggé szánalmasan bénázok a mosószappannal meg a szárijaimmal :S). A 4-5 éves kisfiuk, Ganesh meg rohangál a kertben, próbál segíteni a szüleinek, személyes feladatának tekinti a lakatok nyitogatását, és a kezdeti anyu-szoknyája-mögé-bújunk-úgy-meg-vagyunk-szeppenve óta már feloldódott, és rendszeresen meglátogat, hogy felfedezze a holmijaimat. Először a laptopomon akadt meg a szeme, nagyon tetszik neki az egér. Aztán rájöttem, hogy ha már egy kis nyugit akarok tőle, akkor be tudok rakni neki valami filmet, kap egy marék mazsolát (kismis) vagy müzlit, és akkor nyugton van. Bár azóta követeli. Odabújik hozzám, rám néz a hatalmas fekete szemeivel, és kéri, hogy "tévé". Nincs túl sok film a gépemen, de igazából neki teljesen mindegy, mi megy. Eddig talán a Tim Burton-féle Halott menyasszony tetszett neki a legjobban. Szóval rendesen elkezdtem elrontani a kölyköt. Szerintem otthon is lelkesen mesélt az egészről, mert Gopal tegnap reggel félénken megkérdezte, hogy meg tudom-e neki mutatni, hogy mi az az internet :)

Szeret még játszani a mobiltelefonokkal is. Mindegyiket úgy hívja, hogy Nokia. Hát jó, ha nokia, akkor nokia. A buta, minimál, itteni Samsung Guru viszonylag rövid időre kötötte le, bezzeg a szép, okos, otthoni HTC-m! El is indított pár hívást Magyarországra, bár ezeket szerintem még időben leállítottam. Mindenesetre, ha valakinek lesz tőlem nem fogadott hívása, akkor esélyes, hogy kis barátom szórakozik. Megtalálta a telefonomon azt a videót is, amit nyári fesztiválon csináltam a már nem annyira szomjas barátaimról, azt vagy 30-szor megnézte eddig, de még mindig kéri, és rettentő aranyosan tudja vigyorogva mutatni, hogy az ugrálós-cigizős bácsit akarja látni. A síelős fénykép is nagyon tetszik neki. A kezembe adja a telefont, azt mutatja, hogy vacog, és amikor megnyitom neki a fotót, teljesen megbabonázva bámulja a havas hegyeket.

A másik kedvence a fényképezőgépem. Egy délután alatt csutkára lemerítette az aksimat, de legalább van egy rakás életlen fotóm az ágyam aljáról. A feltöltött képeken talán látszik, hogy ki van festve a körme. Ez egy elég érdekes dolog, de itt a kisfiúknak gyakran kilakkozzák a körmét a kezükön és a lábukon is. Ezt csak tippelem, de szerintem az a babona állhat mögötte, mint annak, hogy időnként a kisgyerekek szemét kihúzzák feketével: Ne legyenek olyan szépek, hogy a rossz szellemek megkívánják őket. Ha valakinek van erről több infója, az szóljon!

Azért nem csak az elektronikai kütyük kötik le a kis gézengúzt. Rácsodálkozik mindenre: a tamponra, a melltartóra, a papírzsepire. Az első kettőnél rászóltam, hogy "nei, nei", de a zsepinél megmutattam, hogy úgy kell használni, hogy belefújja az orrát. Ez annyira tetszett neki, hogy amikor a vattakorongokat megtalálta, kivett egyet, és belefújt. Itt ugyanis a papírzsepi ugyanolyan ismeretlen intézmény, mint a WC-papír. Felszív, kiköp, ennyi, mentsük meg az esőerdőket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.