Ma vásárban voltam. Épp zajlik a Sisir Saras nevű éves kézműves vásár, ahol India különböző részeiről érkező kereskedők kínálják csodaszép portékáikat, és baromi jó dolgokat lehet nagyon jó áron kifogni. Úgyhogy nyilván elvertem vagy 2000 rúpiát, de főleg ajándékokra az otthoniaknak (legalábbis ezzel nyugtatgatom magam).

Természetesen lehet kapni mindenféle jó kis bazári kaját is. Egy igazi klasszikus a meetha paan, ami bétellevélbe bugyolált vegyes édességet takar. Ezt pár napja kóstoltam, és igazából nekem nem okoztak különösebb ízorgiát a levélbe bugyolált száraz, kemény cukorkák, pedig egy elegáns étteremben próbáltam ki, úgyhogy biztosan jófajta volt. De a bétellevél itt nagy sláger. Nem csak így, édességként, hanem mindenféle fűszerrel elkevert dohányt is töltenek bele, és azt rágják, amitől rettenetesen undorító feketék lesznek a fogaik. Itt a képen épp készülnek a kis batyuk, négy van csak teljesen készen betekerve.

Én azonban inkább továbbmentem a bácsi háta mögött lévő kajáldákhoz betolni valamit, hogy legyen erőm a vásárláshoz. A választottam végül egy chat lett, vagyis egy kevert kaja, mint amilyenek már a korábbi posztokban is voltak. Ha le kellene írnom az ízélményt, akkor leginkább egy tál kukoricás paprikáskrumpli, megszórva lilahagymával, tört burgonyaszirommal, az elmaradhatatlan száraztésztával és indiai fűszerrel (szerintem garam masala volt). A lilahagymát itt amúgy úgy tolják, hogy még én is megszeppenek néha, pedig magyar leány volnék. Ha az ember beül egy étterembe, előételnek kihoznak zöldségeket: pár karika paradicsomot, uborkát, meg lilahagymát, és mellé papadot (csicseriborsólisztből készült papírvékony, ropogós tésztalap). Egyébként tényleg egész finom tud lenni a lilahagyma csak úgy magában meglocsolva egy kis citromlével, és jól megsózva.

Aztán mivel a bételes standot kihagytam, végül itthon csináltam magamnak egy kis édességet, a már emlegetett halavát. Aki esetleg elfelejtette volna, a halava olajon kissé megpirított, majd vízben sok cukorral sűrűre főzött gríz. Az elmaradhatatlan csillagánizs mellett most mandulával és mazsolával turbóztam fel. Múltkor épp akadt itthon egy kis kókusztej (minő véletlen :P), úgyhogy azzal csináltam tejbegrízt. Hát, azt is erősen ajánlom mindenkinek, mert brutál finom!

Hmmm... most ahogy nézem, nem a legmutatósabb a kissé lepukkant lábasban fotózni az ételt, de elnézést kérek mindenkitől, egy jó fotóért nem fogok többet mosogatni (legyen elég, hogy a csillagánizsokat szépen elrendezgettem :P). Pláne, hogy csak hideg víz van, az is gyenge nyomással.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.