Most, hogy már mindenki azt hiszi, hogy naphosszat csak kajálok meg gasztrobloggerkedem, írok arról is, amiért végül is eljöttem: a tánctanulásról. Az odisszi, és úgy általában a többi klasszikus indiai tánc is, jóval több, mint egy "jobbra kettőt, balra kettőt, megfordul... mosolyog!"

Ez egy szakrális tánc, aminek megvannak a saját szertartásai, és amelyet a guru shishya parampara, vagyis a guru-tanítvány hagyományon keresztül lehet elsajátítani. A gurukat nagy tisztelet övezi, és úgy köszöntjük őket, hogy megérintjük a lábujjait, majd a homlokunkat és a szívünket. A táncórák keretét adja meg a bhumi pranam is, amely egy két ütemes mozdulatsor, és ezzel nyitunk meg egy szent teret és időt a táncnak. A bhumi pranam első részében megérintjük a földet, majd a homlokunkat, ezzel a földanyát köszöntjük, az ő áldását kérjük, és elnézést kérünk tőle, hogy most jól megtapossuk. A második részében köszöntjük az isteneket, a gurut és a jelenlévőket.

Az odisszi két fő részből áll: a tiszta tánc (nritya) és a mesélés (abhinaya). Az odisszi darabok ezek kombinációi., és ezek alapjait tanuljuk meg egy órán. Hogy konkrétan hogyan is épül ez fel?

Alaplépések: 10 chouka és 10 tribangha alaplépés. A chouka egy szögletes, szimmetrikus, férfias alapállás, a tribangha pedig aszimmetrikus, íves, nőies. Ezeken kívül vannak haladó lépések (chari), 8 alaptípus, és ezek különböző változatai.

Lábtartások (padaveda): ezekből van összesen 29, és tudni kell mindet sorban, a szankszrit nevükkel együtt. Amit mi a balett 5. pozíciójának hívunk, az itt ardhaswastika. És tény, hogy könnyebb úgy kommunikálni, hogy bilagina parsini, mint hogy "tribanghában tedd ki a lábad oldalra, a sarkon megtámasztva".

Fej-, szem- és nyakmozgások: ezekből is van 9, 8, illetve 4 alaptípus, és szintén sorrendben, szankszrit névvel együtt kell tudni őket. És persze később azt is megtanulja az ember, hogy melyiket mire lehet használni. Például a dhuta, vagyis a fej jobbra-balra fordítása használható többek között a tagadás, a bánat, a láz vagy hideg miatti remegés, az ijedtség vagy a düh kimutatására. Az ullokita, vagyis a felfelé irányuló tekintet jelenthet zászlót, tornyot, templomot, előző életet, holdfényt, stb.

Kézjelek (mudrák): vannak egy- és kétkezes mudrák. A fő irányzat, az abhinaya darpanam szerint van 28 egykezes, és 23 kétkezes. Az abhinaya chandrika 17 egykezes és 11 kétkezes mudrát azonosít. A szájhagyomány pedig további 6, illetve 4 kézjelet használ. És itt szintén minden mudrát rengetegféleképpen lehet használni. Az alapadma, vagyis a nyitott lótusz jelenthet többek között teliholdat, szépséget, falut, elválást a kedvestől, szekeret, dühöt. Én jelenleg a sorban az első mudra, a pataka jelentéseit tanulom, ez is egy 40 tételes szankszrit lista... most épp azt próbálom a fejembe verni, hogy a drabyadisparsanebatha az érintés, az asirvada kriyamcha pedig az áldás. Ez már a 29. és 30. elem, úgyhogy annyira nem is állok rosszul :)
A gyerekek ezt a részt nagyon szeretik, mert ez nekik olyan, mint egy játék. Ők a chatura mudra jelentéseinél tartanak, és nekem is segítettek megtanulni. Aztán tegnap megkértem Ileanát, hogy a jelentéseket tisztázzuk le, és kiderült, hogy az adre, amit ők úgy mutatnak, mint egy puha, összebújós ölelés, az valójában azt jelenti, hogy az ember elázott és át van fázva. Ileana mondta azt is, hogy nekik a vérükben van az, hogy könnyen tanulják a szankszritot, és az iskolában is arra vannak szocializálva, hogy listákat magoljanak be, de amúgy nem értik az összefüggéseket, és nem is kérdeznek semmit. A gimis nagylányok pedig azért tudnak csak ritkán eljönni táncra, mert a suliban nem tanítják meg rendesen az anyagot, és mindenki délutáni korrepetálásra jár. Na jó, zárójel bezárva.

Illusztráció: képünkön a táncos növendék igyekszik szépen beleülni egy tribangha pózba, vagyis a jobb láb behajlítva, a csípő jobbra, a mellkas balra, a fej szintén jobbra van tolva, a bal láb tartása mina puccha, a kezek a shukachanchu mudrával fuvolát imitálnak, a szem pedig sachi, vagyis jobbra néz. Elég kitekert, se nem túl kényelmes, se nem túl stabil póz, de nagyon szép tud lenni. Otthon lehet próbálgatni :P

Ritmusok (tálák): ez szintén brutális nagy anyag, aminek én most álltam neki. A legegyszerűbb tála neve ekhtali, ami lényegében olyan, mint a nyugati zene 4/4-e, vagyis 4 matra. A ritmizálás viszont bonyolultabb, mint a nálunk bevett tá-titi. Az ekhtali alapja az, hogy ta-tathi-naka-tini, első tempóban. Második tempóban tatathi-nakatini-tatathi-nakatini, és így tovább harmadik és negyedik tempóban is úgy, hogy az alap ütemtapsok állandó sebességben maradnak. És azt hiszem talán 16-os ritmusképletekig van itt minden, mindenféle kombinációban, kérem szépen. Mert itt nem egyszerűen 6/4-ről beszélnek, hanem 6 matrásból van a 2+4-es rupaktaal (dha-kadataka-dha-kadataka-tin-dha), vagy a 3+3-as, aminek már a nevét és a képletét is elfelejtettem. És ezeket a ritmusokat tanulják meg a gyerekek letapsolni az alapritmizálással, majd tanulnak rá egy pár ütemes mozdulatkompozíciót is, aminek persze teljesen más a szövege (bhul). Szóval nálam most ez lesz a következő kihívás, hogy behozzam a lemaradásomat, mert a kicsik már 5-6 tálát tudnak. A címben szereplő kadataka-ghadigene-dha-kadataka-ghadigene-dha-kadataka-ghadigene szintén egy gyakori verzió az ekhtalira.

Darab: ha az ember lánya már megküzdött az alapokkal, akkor nekiállhat darabot tanulni. Egy hagyományos odisszi táncfelajánlás öt darabból épül fel:

• Mangalacharan - virágfelajánlás Dzsagannáthnak, a világmindenség urának, valamint egy invokáció valamely istenségnek
• Batu - a hangszerek bemutatása, az odisszi alapvető mozdulatainak és pózainak felvonultatása és az istennő/táncosnő szépségének dicsőítése
• Pallavi - virágként fokozatosan kibontott virtuóz tiszta tánc
• Abhinaya - egy mitológiai történet előadása
• Moksha - a "felszabadulás", vagyis egy zaklatott tempójú, majd lenyugvó tiszta tánc

Én most egy Batut tanulok, szerintem kb. a 70%-ánál járhatok, aztán a januárban már megtanult Mokshát fogjuk még csiszolgatni. Itt Bhubaneswarban most van a nemzetközi odisszi fesztivál, és azt figyeltem meg, hogy ott lényegében csak pallavit és abhinayát táncolnak. Én szenteste is ott voltam a fesztiválon, Ileana is fellépett egy gyönyörű saját abhinayával, élő zenére. Vett három feslett nőt három vallásból, és azt táncolta el, hogyan találnak végül békét istenben. Az első történetben Mária Magdolnát védi meg Jézus a kövezéstől, majd a nő alázattal mossa meg a próféta lábát, és a hajával megtörölgeti. A másodikban buddha fogadja magához a megtért nőt, függetlenül annak ledér előéletétől. A harmadikban pedig egy hindu kurtizán várja a szeretőjét, majd ráébred, hogy igaz szerelme, Krisna, mindvégig a szívében élt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.