Hát, bizony-bizony, eltelt 2 év a legutóbbi poszt óta... De végül mégis csak úgy hozta a sors, hogy ismét itt ülök Bhubaneswarban a szokott kis netcafémban, indiai ruhában, meztláb, izzadva a hőségben. Ez most egy felettébb szedett-vedett kis összefoglaló lesz, mielőbb igyekszem majd rendesen összeszedni a gondolataimat, és valamivel értelmesebb irományokat megszülni.

Szombat este érkeztem meg, Dubai-on keresztül repültem az Emirates-szel. Ami nem rossz, ahhoz képest, hogy kora délután kellett volna landolnom, és Isztambulon keresztül a Turkish Airlines-szal jöttem volna. Elég sokat repkedtem már össze-vissza a világban (ahogy a Gatwick reptéren egy közvéleménykutató kérésére összeszámoltam, az elmúlt 12 hónapban 16 repülőutam volt - nyilván főleg a Budapest-Barcelona-Cambridge szerelmi háromszög különböző ágain), de hogy a 3 járatból mindegyiket átszervezték és még késett is ezen felül, ilyen még nem volt... No mindegy, a lényeg az, hogy hullafáradtan bár, de megérkeztem.

Vasárnap reggel pedig már készen is álltam az első táncórára a csoporttal. Nagyon jó volt újra találkozni velük, látni, hogy mekkorát nőttek, mennyit fejlődtek a táncban. Meg persze magamon is éreztem a fejlődést, hogy sokkal kevésbé küszködősek voltak a mozdulatok. Az órára eljött egy 40 év körüli kaliforniai lány, aki épp itt van a városban még 3 hétig, és szeretné kicsit rendbe rakni az odisszi tudását. Vele össze is barátkoztunk, Tenley-nek hivják. Egy nagyon szép darabot fogok tanulni, egy mangalacharant, majd holnap még irok rola, csak most rohannom kell, mert kiraknak a gép elől...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.